Aföldesurak által biztosított kedvezõfeltételeknek köszönhetõen a lakosságlétszámban és anyagiakban is jelentõsengyarapodott, függetlenedett, polgárosodott. Afüggetlenedés, polgárosodás nyomai éskövetkezményei megfigyelhetõk a településigazgatásában is. A város vezetésébena XVI–XVII. században a helység korabeli, jogszerinti uraitól való elhagyottságánakköszönhetõen a közösség helyitagjai, a XVIII. században elsõsorban a telkes gazdákjátszották a fõszerepet. Közülükkerült ki a 12 esküdtbõl (1748-tól 24esküdtbõl) álló tanács, amelynek éléna fõbíró és az esküdtbíró(albíró) állt. A fõbírót ésaz esküdteket a házzal rendelkezõ telkes gazdákválasztották elõbb évenként, késõbbháromévenként. A földesúr ez idõbennem élt a kandidálás (jelölés)jogával. A tanács képviselte a várost,mint jogi személyt a földesúri, vármegyeiés országos hatóságok elõtt;rendeleteiket kihirdette, és végrehajtásukrólgondoskodott. A település belsõ ügyeirerendelkezéseket adott ki; ellátta az elsõ fokúbíráskodást polgári és büntetõperekben. Helyi végrehajtó közegeikéntmûködtek: a borbíró, kisbíró,székbíró, malombíró, ahalászbírók, a hadnagyok és tizedesek,valamint a cigányvajda a cigányesküdttel ésvicevajdával. A hivatalos kiadványokat 1730-tóla város pálmafát ábrázolócímeres pecsétjével hitelesítették.A pálmafa szimbólum a református egyházközvetítésével került a településcímerébe, jelezve a református eklézsiánaka mai napig kellõen fel nem tárt szerepét isSzentes történetének alakulásában.(Szentes helyismereti kézikönyve)