A bécsivereséget követõen 1683-ban a törökökázsiai csapatokat rendeltek a szegedi várba, afegyelmezetlen, más körülményekhez szokotttömeg a környék kíméletlen kiélésévelteremtette elõ saját élelemszükségletét.Adat ugyan nincs, de ittlétüket minden bizonnyalmegszenvedte Szentes és vidéke is. 1685 kereszténykézre kerül Szolnok, Szarvas, Arad, a szegedi törökökethelyi csatákkal visszaszorítják a sajátvárába, melyet a következõ év õszénLippával együtt ugyancsak elfoglalnak a szövetségeshadak. Ezzel Szentes és vidéke két tûzközé kerül – Temesvár, Jenõ, Gyulaés Várad török kézen marad. Az oszmánvezetés helyét tatár hadakkal próbáljafenntartani, melyek három alkalommal is – 1689, 1693,1694 – végigdúlják a környéket.A közvetlen háborús veszély 1694-ben Gyulavisszafoglalásával szûnik csak meg. A XVII.század végérõl származónagyon gyér adatokból úgy tûnik Szentestúlélte a többszörös dúlást,magyar népességû, pecséttel rendelkezõlakott helyként találkozunk vele (pecsétlenyomatamaradt fenn melynek felirata 1694, és Lambion 1695-ösleírásában lakott helyként szerepel, míga környezõ települések, sõt a távolabbiegykor jelentõs városok, Makó és Vásárhelyis puszta. (Barta Gábor 2001. 175–177. p. Sima László1914. 143–157. p.)